Felraktam egy új rózsaszín kinézetet az oldalra:33 Úgyérzem ez is totál az én stílusom lett, bár nem ez a fő téma amiért írok..

P-vel azóta beszéltem, de úgygondoltam, hogy inkább nem mondok neki semmit, amiről nemtud az nem is fáj neki...Láttam fent egy csomószor chaten, de egyszer sem írt, ami megmondom őszintén meglepett, mert mikor beszéltünk akkor is én írtam rá...Hiányérzetem van...Úgy szeretnék vele beszélni, de nem tudom, hogy miért. Most viszont végre beszélek M-el is:))) Pont ebben a pillanatban és most jöttem rá arra is, hogy teleírom az egész chatet az én cuccaimmal és őt nem is hagyom szóhoz jutni:|| De attól még P. nagyon hiányzik^^' De nemrég tumblr.com-on megláttam ezt a kiírást és egy picit megváltozott a véleményem..

'Gyakran olyan apróságokon idegesítjük föl magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk, és el kellene felejtenünk. itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk, és sok visszahozhatatlan órát fecsérelünk el olyan bajokon töprengve, melyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni...'

Ez amúgy nem idézet volt, csak én raktam ki idézőjelet. Rájöttem, hogy lekéne szarnom P-t. Minek törődjek vele. Belegondoltaam és lehet, hogy gondolkodás nélkül igent mondtam volna, ha biztos lennék benne....